|
A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a
szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek
intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az
öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncos lesz az
arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik
meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú
évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket
is. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik,
elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén:
nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap,
szabadon örül mindennek.
Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid.
Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Olyan
fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, míg
befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság – az ember, a
föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem
szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a
szívedet.
/Albert Schweitzer/
|
